Próba kicsit durvábban.

Sziasztok! :) Meghoztam a harmadik részt! :DD Nagyon örülnék néhány kominak, és feliratkozónak! Jó olvasást kívánok! :)) xoxo


Próba kicsit durvábban.



Miután lejöttünk a buszról, és elfoglaltuk a szobáinkat, én gyors elköszöntem és nem jöttem ki másnap reggelig. Alig aludtam az éjjel. Forgolódtam és kattogott az agyam. Vajon mi volt ez a hirtelen kirohanás a részemről? Miért vágytam arra, hogy Harry és köztem történjen valami? Miért vágyom rá még mindig? Hisz amióta ismerem a srácokat, egytől-egyig bátyámnak tekintem őket. Soha nem néztem rájuk úgy, mint férfira. Egy férfira, aki a pasim lehetne
Most pedig! Megakad a szemem a kidolgozott felsőtestén, odavagyok az illatáért, és ha rágondolok mosolyra húzodik a szám, sőt néha még a hasam is görcsbe rándul. De én nem érezhetek Harry iránt semmit! Nem szabad! Több millió lány utálna meg, ráadásul nem is kellek Harry-nek! Bárkit megkaphat, akit csak akar!

Délután kettőkor elindultunk. A fiuk a koncert előtt még próbálnak, szóval addig én a nézőtéren gubbasztottam. Leültem a leghátsó sorba és figyeltem a srácokat. Már vagy fél órája zajlott a próba, mikor egyszer csak mindenki elhallgatott és a fiuk elkezdtek őrjöngeni.
-Paul! Ezek mit keresnek itt? -üvöltött Zayn.
-Ők az előzenekarotok. -válaszolt a menedzser teljes nyugalommal.
-Hogy mink? -kérdezte egyszerre Lou, Zayn és Niall.
Harry szitkozódott, Liam nem szólt semmit, de láthatólag nem volt boldog. Eddig csak a fiuk viselkedésére figyeltem, és oda sem néztem kik azok akik ilyet váltanak ki a srácokból. Lassan megfordultam és megláttam az Union J-t. Négy fiatal srác sétált be a stadionba kicsit lassabban a kelleténél. Nem tudom, hogy tartottak-e attól, mi fog történni vagy szimplán tényleg ilyen lassan mennek. Ahogy elhaladtak mellettem, egytől-egyig megbámultak, de

Geogre rám mosolygott. Ohh az a mosoly! Enyhén visszamosolyogtam és éreztem, ahogy full vörös lesz az egész arcom, úgy hogy inkább gyors a telefonom zenelejátszóját kezdtem el nézegetni. Mikor továbbhaladtak újra felnéztem. A két banda között nagy volt a feszültség. Láttam ahogy Harry mond valamit egy gúnyos mosoly keretében, majd néhány pillanat múlva lehervadt a mosoly az arcáról és elkezdte lökdösni George-ot. A srác először hagyta és nem foglalkozott vele, viszont mikor legközelebb feleszméltem Harry kapott egy jobbost. George nem egy izomember, de akkorát ütött, hogy Hazz kifeküdt. Felpattantam és elkezdtem rohanni a színpad felé. Még épp időben értem oda. Odaugrottam a két banda közé, mielőtt szét verik egymást. Reméltem, hogy egy lánynak csak nem esnek neki. Legnagyobb szerencsémre így történt. A srácok leálltak, de a legtöbbjüknek még mindig ökölbe volt szorítva a keze, vagy kidudorodott az ér a nyakán.
-Elég! -szólaltam meg nem túl hangosan.
-Hugi ezek egy tapló banda! -mutatott az Union J tagjaira idegesen.
-Hugi mi? -nézett rám George pimaszul mosolyogva. Erre csak megforgattam a szemem és ismét Niall-re néztem, aki most tombolt. A többiek nagyjából lenyugodtak mindkét csapat részéről, csak Niall és George nézett farkasszemet. Niall idegesen, George pedig mosolyogva tartotta a szemkontaktust.
-Akadj-le-a-húgomról! -szótagolta Niall dühösen.
-Különben? -kérdezte George még szélesebb mosollyal.
Erre Niall már nem válaszolt, hanem kikerült és leterítette George-ot. Ott ütötte ahol csak tudta. Niall, az én bátyám, aki szerintem még senkit nem bántott.
-Szedjétek már le róla! -üvöltöttem oda a fiúknak, mivel az Union J-s srácok, akik segíteni akartak George-nak mind a földön végezték. Niall mindegyiknek behúzott egyet. Zayn, Louis és Liam egyből eszméltek és nagy nehezen lerángatták Niall a srácról.
-Engedjetek! Még nem kapott eleget! -kiabálta Niall, miközben a fiuk lefogták. George-ot a csapat társai felszedték a földről és beleültették a székbe. George magánál volt, de pocsékul nézett ki. Vérző orr, felszakadt szemöldök, és kékes-lila folt a szeme alatt.
-Nyugodj meg Niall! -üvöltöttem rá miután odamentem hozzá. -Azt akarod, hogy lecsukjanak? -folytattam a kiabálást.
Niall és a többiek is csak pilláztak a kirohanásomon. Oké, nem mindennap oltom le a bátyámat amiatt, hogy szétver valakit, de most kitört belőlem.
-És ha most megbocsájtasz, megnézem azt a fiút akit szétvertél! -mutattam oda George-ra még mindig idegesen.
Niall nem nagyon örült, de nem mert megszólalni. Oda siettem George-hoz, aki egy fokkal jobban nézett ki, mint perce.
-Hogy vagy? -kérdeztem aggódva.
-Voltam már jobban is. -válaszolt kisebb nyögések kíséretében.
-Sajnálom. Niall soha nem viselkedett még így. -magyaráztam.
-Nem a te hibád. -mosolygott rám kínkeservesen.
-Szükséged van valamire? -kérdeztem.
-Csak a telefonszámodra és persze a nevedre. -kacsintott rám.
-Nem korai ez még egy kicsit? A bátyja az előbb akart szétverni. -válaszolt helyettem Josh.
-Igaza van haver! Szerintem hagyd, hogy lenyugodjanak a kedélyek. -helyeselt Jaymi.
-Nem érdekel! -vágott vissza George.
-Néha túlságosan is keménynek érzi magát! -nevette el magát JJ.
-Megint meg akarja veretni magát. -rázta a fejét Josh.
-Ha rajtam múlik nem fog téged többé megverni! -jelentettem ki. -És titeket sem! -néztem a többiekre. -Ti jól vagytok? -kérdeztem, mivel eszembe jutott, hogy ők is kaptak.
-Túléljük. -mosolygott rám Jaymi. -És ő is. -csapott George hátára, aki ettől kicsit megrökönyödött.
-Biztos? -kérdeztem még mindig kicsit aggodalmasan.
-Persze! Kicsempésszük az épületből és kap otthon egy kis jeget a cuki pofijára. A rajongók a végén még rosszul lesznek ha nem egy édes arcú George-ot kapnak a koncerten. -magyarázta Josh.
Ezen csak nevettem. Valahol igaza volt. George-ot nem azért szeretik a lányok mert mondjuk izmos, hanem mert angyalian mosolyog.
-Értem. Viszont én most megyek és beszélek a bátyámmal, mielőtt neki esik egy akárkinek is, aki rám néz. -forgattam meg a szemem.
-Legalább a neved mond meg! -kiáltott utánam George, mikor már elindultam.
-Alexis. -fordultam vissza egy pillanatra, majd mentem tovább.

"Utazás!"

Sziasztok! Meghoztam a második részt, igaz kisebb késéssel, de itt van! :) Jó olvasást kívánok! :) xoxo


"Utazunk!"


Másnap reggel kopogásra ébredtem. Kinyitottam a szemem és felültem az ágyamban. Ezt követően ismét kopogtak.
-Szabad! -szóltam ki álmosan.
-Jó reggelt! -köszönt Niall, majd bejött a szobába.-Leülhetek? -mutatott az ágyam szélére.
-Ahha. -válaszoltam.
-Két dolog miatt jöttem. Az egyik, hogy mehetünk reggelizni, a másik pedig a tegnapi. -kezdte el magyarázni.
-Mi volt az az egész Niall? -néztem rá érdeklődve.
-Tudod mielőtt elindultunk kicsit összevesztünk Harry-vel és ezért haragudtam rá annyira. Ráadásul még is csak az én húgom vagy, nehogy már vele menj egy kocsival. -tárta szét a karjait.
-Értem. -mosolyodtam el halványan.
-Szóval sajnálom. -nézett rám bűnbánóan.
-Tényleg semmi baj, csak furcsa volt a szitu. Te nem ilyen vagy! Soha nem láttalak még ilyen komolynak. -ráztam meg a fejem.
-Igaz. Sajnálom Lex. -ölelt meg.
-Jól van, megbocsájtok. Viszont most menjünk kajálni mert éhen halok! -pattantam föl.


Délután egy óra volt. Elkezdtünk összecuccolni. Lementünk a kisbuszhoz és bepakoltuk a csomagjainkat.
-Harry? -fordultam oda Zayn-hez, miután körbe vizslattam, hátha kiszúrom Hazz-t.
-Már tegnap elutazott. -válaszolt.
-Ohh...rendben. -mondtam.
Elutazott? Máris? De hisz mindig õ az utolsó aki megérkezik a koncert helyszínére. Furcsa. A reggelinél is őt kerestem, de nem tudtam, hogy rákérdezzek vagy sem, hogy hol is van. Végül is 19 éves felnőtt ember, nem kell, hogy mindenről beszámoljon a fiuknak.


Fél háromra kiértünk a reptérre és nem sokkal később már a fiuk magángépén ültünk. Liam Niall mellett, Zayn pedig Louis mellett foglalt helyet. Én saját kérésemre egyedül ültem. Igaz a srácok vagy ezerszer megkérdezték, hogy ne üljenek-e mellém, hogy jó lesz-e nekem így magányosan. Valahogy nem volt kedvem hozzájuk. Ezen meg is voltak lepődve mert eléggé társasági ember vagyok. Viszont most Harry kattogott az agyam. Vajon hol lehet, és mit csinálhat? Még mindig dühös Niall-re vagy már el is felejtette a dolgot? Ezeken gondolkodtam az út nagy részén, majd mikorra már feleszméltem le is szállt a gép. A reptéren néhány fotós és pár rajongó várt a fiukra. Ők fényképeztek a fanokkal és mosolyogtak a villogó kamerákba. Ezzel nem is lett volna semmi baj, de az eléggé zavart, hogy engem is jó párszor lencsevégre kaptak.
Amilyen gyorsan lehet átvágtunk a reptéren, majd beszálltunk a hatalmas turnébuszba. Elsőnek én szálltam fel. A sofőr udvariasan köszönt, én motyogtam egy "heló"-t és ledobtam a kézitáskám az egyik fotelba. A fiuk sorba felszálltak a buszba és levetették magukat valahova.
-Nézz csak körül! -szólalt meg Liam mosolyogva.
Mintha valami tíz szobás villáról lett volna szó. Jó, nem mondom, kíváncsi voltam mit rejt ez a körülbelül harminc négyzetméteres helyiség. Elindultam. Egy kanapé, egy ajtó, amire a "toilet" felírat volt írva, egy másik ajtó, ami valószínűleg a zuhanyzó lehetett, három emeletes ágy, egy félmeztelen Harry, egy...Várjunk! Egy félmeztelen Harry??!! Azt hiszem Harry észrevette, hogy nincs egyedül, mivel egyből felnézett és elmosolyodott.
-Szia Alex! -köszönt.
-Szia Hazz! -válaszoltam és leültem mellé az ágyra. Harry belecsúsztatta a zsebébe a telefont és rám nézett.
-Miujság? -kérdezte az arcomat fürkészve.
-Eltűntél tegnap! -tértem a lényegre. Erre kissé feszült lett és felállt.
-Tudom. És sajnálom. Az az igazság, hogy már el akartam mondani...
-Niall elmondta. Összekaptatok és te elmentél megnyugodni. -magyaráztam.
-Tényleg? -kérdezte, mintha azt sem tudná miről beszélek.
-Vagy nem így volt? -álltam mellé kissé gyanakodva.
-Ööö...de, csak nem gondoltam, hogy már elmondta neked Niall. -válaszolt. Még mindig kissé gyanakodva néztem rá, de tudtam, nem fog megtörni. Ismerem. Nem egy árulkodós fajta, szóval inkább hagytam.
-Hát jó. -rántottam vállat. -Hoztam neked valamit. -mosolyodtam el és elkezdtem matatni a zsebembe. -Tessék! -nyomtam a kezébe a meglepetést. Harry először rám, majd az ajándékra nézett.
-Ez nagyon szép! -nézett rám, amitől ösztönösen elmosolyodtam. -De ezt miért kapom? -kérdezte, majd ismét a nyakláncra nézett, amin egy "H" betűs medál volt.
-Utószülinapi ajándék.
-Köszönöm. -ölelt át. 
Viszonoztam az ölelést. A haja csikizte az arcom, az illatától pedig teljesen oda voltam.
-Semmiség. -engedtük el egymást.
-Lexi! Leszállunk! -kiabált hátra Niall, majd lépteket hallottam és megjelent a bátyám. -Hát ti? -nézett ránk.
-Csak beszélgettünk. -válaszoltam egyszerűen. Oké, nem mondom kicsit félreérthetőnek tűnhetett ahogy Harry-vel kábé húsz centire álltunk egymástól, de nem történt semmi. Sajnos...! Atyám miket beszélek itt?